Az Állami Balett Intézetben és a Filmművészeti Főiskolán végezte tanulmányit. Diplomája megszerzése utána Pécsi Baletthez szerződött, majd meghívást kapott a budapesti Operaházba koreográfusként. A Operaházban eltöltött több mint 25 év alatt koreográfusi tevékenysége mellett volt művészeti vezető, balettigazgató, és az Operaház főigazgatójának tanácsadója.
Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola Pedagógus, Koreográfus, és Elméleti Tanszékének Professor Emeritusa. Társszerkesztője a „Zene, Zene Tánc” c. lapnak. Évtizedekig a Magyar Táncművészek Szövetségének elnökségi tagja volt, majd ügyvezető elnöke lett. Jelenleg a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Világszövetségének ügyvezető elnöke.
Koreográfusi munkáiból kiemlekednek a szimfonikus (absztrakt) balettek, melyek alkotásával egy, az uralkodó realista, cselekményes (szovjet típusú) balettekkel szemben álló műfajt honosított meg az Operaházban, a magyar táncművészetben. Ezzel utat nyitott, és előkészítette a talajt az Operaház balettegyüttese és közönsége számára a nyugati táncművészeti alkotások (Béjart, Balanchine, Mannen, stb. műveinek) befogadására. Ebben a műfajban alkotott művei közül a legjelentősebbek: Bach: E-dúr hegedűverseny, Vivaldi: „Ballo concertante”(a belőle készült film elnyerte a Prix Italia díjat, és a világ több mint 30 televíziója tűzte műsorára).
Küldetésének tekintette, hogy a kortárs magyar táncművészetet összekapcsolja a kortárs magyar zenével. Művek sorát alkotta mai magyar zeneszerzőkkel együttműködve (Szokolay: Az áldozat, Bozay: Kitörések, Balassa: Iris, Székely: Ecloga, Mártha: Látomások, Soproni: Változatok, Dubrovai: Faust, az elkárhozott stb.)
A legtöbb előadást és világsikert megért darabja a Bach-Presser zenére készült Próba c. mű több mint 1000 előadásban került a közönség elé Európában, de nagy sikerrel játszották Indiától az Egyesült Államokig. Koreográfus-rendezőként a világ számos országában dolgozik (Németország, Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Lengyelország, Svájc, stb).Rendszeresen dolgozik olyan nagy és világhírű fesztiválokon, mint a Brégenzi, Edinburghi, Sevillai, siracusai, Xanteni fesztiválok.
2009-ben Életműdíjat kapott a Magyar Táncművészek Szövetségétől.

Jelentősebb művei:
Bach-Presser: A Próba - Magyar Állami Operaház (1982), Prokofjev: Hamupipőke – Ljubljana (1983), Mártha. Látomások - Magyar Állami Operaház (1984), Ravel: Boleró I., II., III. – Budapest, Sevilla, Varsó (1984), Montázs: Catarzis – Vilnius (1986), Schütz-Vivaldi: Lass mich dich erkennen – Bécs (1989), Bartók: A csodálatos mandarin I., II. – Budapest (1994), Prokofjev: Rómeó és Júlia – Gdansk (1995), Orff: Carmina Burana – Varsó, Xanten (1996), Verdi: Requiem – Xanten (1998)

Videofilmjei:
Ballo concertante (Magyar Televízió), Iris (Magyar Televízió), Ecloga (Magyar Televízió), Rossiniana (Magyar Televízió), Boleró (Svájc), Catarzis (Svájc), A Próba (Német, Holland, Osztrák, Bulgár, és Magyar Televízió), Változatok egy ismert témára (Magyar Televízió)