Magyar Táncművészeti Főiskola - Hungarian Dance Academy

Az Állami Balett Intézetben Lőrinc György növendéke volt, 1959-ben balettművész, majd 1964-ben táncpedagógus oklevelet szerzett. 1959-ben lett tagja a Magyar Állami Operaháznak, ahol a társulat legjobb technikájával rendelkező magántáncosai közé tartozott, s mely ma Örökös Tagjai között tartja számon.

A klasszikus és modern repertoár legtöbb főszerepét eltáncolta. Volt Herceg a Diótörőben, a Csipkerózsikában, A hattyúk tavában, a Giselle-ben, valamint címszerepet táncolt a Spartacus-ban, A csodálatos mandarinban, A fából faragott királyfiban, A cédrusban. Az operaházi kötelezettségek mellett 1970-75 között a Svéd Királyi Balett szólistája volt, továbbá szerződés kötötte a Cullberg Baletthez és a nyugat-berlini Deutsche Oper-hez. A operaházi társulattal ill. vendégszólistaként bejárta a világot.

Művészi munkásságának elismerését szolgálta Kossuth-díjjal történt kitüntetése, 1978-ban. További szakmai munkássága a táncművészeti felsőoktatásban teljesedett ki, amelynek eredményeként nemzetközi viszonylatban egyedülálló sikereket ért el.

1979-ben nevezték ki az Állami Balett Intézet igazgatójává, amelyet 1983-tól főigazgatóként vezetett. Megbízatásának kezdetén szinte kizárólag balettművészek képzésével foglalkozó, kis létszámú, középfokú végzettséget és felsőfokú szakmai képesítést adó iskolát vett át elődeitől. Erőfeszítéseinek eredményeként az Intézet 1983-ban főiskolai rangot kapott, és ezzel együtt létesült a koreográfus és a táncelmélet szak. Ugyancsak ekkor vált az intézmény a főiskolai szintű táncpedagógiai képzés egyetlen hazai bázisává. Dózsa Imre érdeme az intézmény névváltoztatása: 1990-ben az Állami Balett Intézet felvette a Magyar Táncművészeti Főiskola nevet, kifejezve ezzel a hazai tánckultúra egésze iránt érzett felelősségét.

Több ciklusú főigazgatói megbízásának lejárta után, 1992-1998 között a Művészeti Tanács elnökeként és a Klasszikus balett Tanszék vezetőjeként játszott továbbra is meghatározó szerepet az intézmény életében. 1998-ban ismét főigazgatóvá nevezték ki, amely tisztséget két cikluson át, 2006-ig viselte, működésének utolsó hónapjaiban rektori címmel felruházva. E periódus vitathatatlanul legjelentősebb eredménye a Főiskola elhelyezésének megoldása volt. Az alapítása óta ideiglenes épületekben működő intézmény a Columbus utcai campuson kapott otthont. Itt új szakmai épület áll a hallgatók rendelkezésére, emellett a közismereti képzés és a kollégiumi elhelyezést is egy ingatlanon belül sikerült megoldani. Az oktatás szempontjából nem kevésbé jelentős lépés volt a kétciklusú képzésre való áttérés.

Dózsa Imre nemcsak intézményvezetőkét, de balettmesterként is beírta nevét a táncművészképzés történetébe. Hét alkalommal volt végzős évfolyam vezetője a balettművész szakon (1987, 1990, 1994, 1998, 2001, 2004, 2011). Tanítványai itthon és külföldön egyaránt ismert művészek lettek, közülük többen szóló táncosi karriert futottak be, mint pl Solymosi Zoltán, Solymosi Tamás, Nagy Tamás, Macher Szilárd, Turi Sándor, Oláh Zoltán. A főiskola sajátos oktatási modelljének következtében része volt más balettmesterek sikereiben is, és meghatározó szerepet vállalt a nemzetközi versenyeken díjat nyert növendékek felkészítésében. Rendező-producerként az oktatást segítő céllal hozta létre a főiskola saját produkcióit, amelyek közül a több mint 10 éve színpadon levő Diótörő előadást kell kiemelnünk. A kétciklusú képzés bevezetése óta ő a klasszikus balettművész mesterszak vezetője, amely az első egyetemi szintű képzési forma a Magyar Táncművészeti Főiskolán.

A tartalmi megújítás (az új szakok létrehozása, a nemzetközi követelményekhez való igazodás stb.) mellett Dózsa Imre az infrastrukturális fejlesztésre is nagy hangsúlyt fektetett. Vezetésével jutott állandó, szakmailag megfelelő épületekhez a Magyar Táncművészeti Főiskola művészképzése. A Columbus utcai „campus”-on együtt találhatók a szakmai oktatáshoz szükséges balett-termek, a képzés életkori sajátosságai miatt megkövetelt közoktatás, valamint a kollégium.

A társadalmi és szakmai megbízások elől Dózsa Imre sosem tért ki. Elnöke volt a Táncművészek Társaságának, valamint a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Világszövetségének. Több cikluson át volt elnöke a Magyar Táncművészek Szövetségének, valamint a Nemzeti Kulturális Alap Táncművészeti Kollégiumának. A különböző szakmai zsűrik, kuratóriumok, művészeti díjakat előkészítő bizottságok munkájában való részvételeit lehetetlen felsorolni. Oktatóként külföldön számos helyen dolgozott, és másodállású egyetem tanár a Semmelweis Egyetem Testnevelési- és Sporttudományi Karán.

Dózsa Imre tiszteletére a Magyar Táncművészeti Főiskola ünnepi előadást rendezett a Várszínházban 2011. november 15-én, ahol a főiskola jelenlegi növendékei mellett volt növendékei - a Magyar Állami Operaházból és a Győri Balett társulatából - is felléptek.

Az előadás felejthetetlen pillanatai: